Kutyatáp vagy libanyak?

Kedvenceink táplálék előállításával és forgalmazásával számtalan vállalat foglalkozik. Ezen kívül rengeteg könyv, internetes fórum és szakcikk foglalkozik azzal, milyen a helyes táplálás, de sokszor még a szakértők között sincs egyetértés ebben a kérdésben. Akárhogy is, a minőségi kutyatáp alapvetően fedezi kutyánk szükségleteit, a kérdés inkább az, melyik számít annak. Mindettől függetlenül nem árt, ha kicsit nagyobb a rálátásunk arra, hol is tart a diszkurzus a kutya természetes étrendjét illetően.

A kutyát nagyon sokan a farkasokhoz hasonlítják, annak köszönhetően, hogy ez a ragadozó a kutya legközelebbi még ma is létező rokona. A farkasra aligha jellemző a növényi eredetű táplálék nagy mennyiségű fogyasztása. Emiatt sokan automatikusan arra következtetnek, hogy ahogy a farkasok, úgy a kutyák is húsevő állatok. Az elmélettel a probléma ott kezdődik, hogy a kutya nem minősíthető szelídített farkasnak. A házasítása során a kutya társas viselkedése, kommunikációs magatartásformái, elmeműködése, s ezáltal energiaigénye, élettani folyamatai is alkalmazkodtak ehhez a nyugodtabb életkörnyezethez. A domesztikáció közvetlen következménye az, hogy a kutya könnyebben emészti meg a keményítőt a farkashoz képest. Egy 2013-as kutatás taglaló tanulmányban tették közzé, hogy a kutyában egyes genetikai mutációk révén jóval intenzívebb azon enzimek termelődése, amelyek keményítőt tudnak bontani. Ebből arra következtettek, hogy a kutya egy szénhidrátban gazdagabb étrendhez alkalmazkodott, s erre is van igénye – a farkassal ellentétben. Tehát már nem beszélhetünk arról, hogy a kutya kizárólag húsevő állat, bár preferálja az állati eredetű fehérjét. Ugyanakkor más forrásból is szüksége van tápanyagokra, így mindenevésre alkalmas húsevőként lehetne jellemezni, amelynek változatos, kiegyensúlyozott táplálása egészségügyi és élvezeti szempontból is indokolt.

Miért fontos a minőségi kutyatáp?

A kutya egészségének fenntartásához elengedhetetlen a napi rendszerességgel adott, megfelelő mennyiségű és minőségű eledel, kutyatáp. Bizonyos tápanyagok nélkülözhetetlenek a számára. Ilyen a fehérje, szénhidrátok, zsír, vitaminok, ásványi anyagok, rostok és a víz. Ahogy az ember számára is kiemelkedően fontos a táprétékben arányos étrend, úgy kedvenceink esetében is létfontosságú, hogy hozzá jussanak ezekhez a megfelelő mennyiségben. Ez a mennyiség nagyon eltérő lehet fajonként, életkoronként, egészségügyi állapot és életmód alapján. A kutyatáp kiválasztásakor vagy a táplálék összeállításakor lényeges, hogy ezeket mind mérlegelje a gazdi.

A felnőtt kutyának elég naponta egyszer kutyatápot adni. A megfelelő minőségű eledel fedezi a napi szükségletét és megelőzi az elhízást. Amennyiben úgy látjuk, hogy kedvencünk még este is enne, akkor ezt az adagot akár két részben is odaadhatjuk neki. Vannak olyan fajták, ahol kimondottan javasolják ezt, mert hajlamosabban a gyomortágulásra, gyomorcsavarodásra, amely végzetes is lehet az állat számára, amennyiben nem kap időben állatorvosi segítséget. Ilyen fajta például a német juhászkutya, német dog, szetter, rottweiler, vagyis az úgynevezett mély mellkasú kutyák.

Nem ízlik neki a kutyatáp? Mit csináljak, ha válogat?

Az olcsó, ízfokozókkal telespékelt eledelek után meglehet, hogy kedvencünk eleinte nem túl bizalmas az új, minőségi kutyatáppal. Ezekben ugyanis nincsenek mesterséges ízfokozók, ami csak azt szolgálja, hogy az állat megegye a rosszat. A kutyák alapvetően nem unnak rá az állandóságra, ízekre. Emésztésüknek kimondottan előnyös a rendszeresség, ezért szokták javasolni, hogy az új táp bevezetése fokozottan történjen. A kutya nem fogja éhezni magát. Ha nem hajlandó megenni az elé tett táplálékot, akkor valószínűleg testi vagy lelki ok áll a háttérben. Amit pedig nem fogyaszt el 20-30 percen belül, vegyük el előle és ne kínáljuk újra étellel egészen a következő etetési időig. 2-3 nap alatt a hajcihő véget ér, amennyiben kitartók vagyunk és nem engedünk a nagy, kérlelő szemeknek. Arra hivatkozva sose váltsunk eledelt, hogy már biztosan unja. Nem, csak mi emberek vagyunk ilyenek.

Kutyatáp vagy házi koszt?

Ez talán a legvitásabb kérdés az állat táplálását illetően. Régen nem voltak előre gyártott eldelek, ezért a kutyák házi koszton éltek és semmi gondjuk nem volt. A házi koszttal leginkább az a probléma, hogy nem a kutya, hanem a mi igényeinkre van szabva. Emiatt nem számít kiegyensúlyozott tápláléknak sem. Amennyiben külön főzünk a kutyának, úgy már jó esély van arra, hogy fedezzük napi szükségleteit. Érdemes erről az állatorvossal is egyeztetni. A legegyszerűbb és legtisztább azonban kétségtelenül a bolti kutyatáp. Akár nedves, akár száraz, a minőség számít, amit az összetevőlista tanulmányozásával állapíthatunk meg. Emellett pedig nyugodtan lehet kényeztetni otthoni étellel, amennyiben olyat tartalmaz, amit kedvencünk biztonsággal fogyaszthat. Hűtsük szobahőmérsékletűre mielőtt megkínálnánk vele kedvencünket, és ne legyen nagyon zsíros vagy fűszeres. A csontokkal bánjunk mértékkel. Bár kutyánk szívesen fogyasztja, túl nagy mennyiségben vagy szilánkos csont esetében veszélyes lehet az egészségére.